csütörtök, augusztus 27, 2009

Sziget '09

Száradjon le a kezem, ha nem írok az idei Sziget Fesztiválról, pedig már jó két hete, hogy vége, de nem mehetek el mellette csak úgy. Írhattam volna már egy hete is, de meg akartam vágni a videókat, amik készültek, csak időközben vírusos lett a gépem és nem indul az Adobe Premiere. Érik egy reinstall...

Tehát a Sziget. Kezdjük ott, hogy nem vagyok oda érte, évek óta be nem tettem oda a lábam, nekem a Sound jobban bejön. Idén viszont, egy régi ismerősnek - Guttinak, a Pulzar fotósának - hála kaptunk egy lehetőséget, hogy vizuálozzunk a Nagyszínpadtól jobbra lévő Snickers Bázison, ahol egy 6x4 méteres LED-falat állítottak fel. Szerdától vasárnapig, a két fő fellépő alatt égettük a szigetelő emberek retináját és hülyítettük a népet Öcsivel és Danival. Nyomtuk a Snickers brandinget orrba-szájba, meghülyítettük még villogó flashekkel, kameráztuk a részeg embereket, akik meglátván magukat a LED-falon már-már extázisba kerültek. Király volt. Jövőre is bevállalnék még 1-2 fesztivált.

Péntek este volt az egyetlen nap, hogy mindhárman kint voltunk, lett is nagy bebaszás a végére, a kerítésen keresztül kértem a sört a pultból. A hajnali hazabringázás eredménye az lett, hogy az Árpád-hídnál megpróbáltam lendületből föltekerni a lépcső tetejére (a rámpán, nem a lépcsőn), ami nem sikerült, mert a lendület a teteje előtt elfogyott, így én dobtam egy hátast a fa tövébe, én a táskámra estem (benne a Nikon), a bicaj meg rám, közben a bal lábszáramat jól legyalulta a fémpedál. Kínomban meg részegségemben csak röhögni bírtam, aztán valahogy hazatekertem.

Készült egy panoráma, kattints és látod nagyobban, videó meg majd egyszer talán lesz.

szombat, augusztus 22, 2009

Mai számvadászat:Budaörsi út

A hét elején megkértem a Spottr.hu-t, hogy segítsenek 365Bp-vel kapcsolatban, mivel nem sokkal a vége előtt megakadtam. Írtam egy cikket, amelyben vállalkozó kedvű embereket kértem meg arra, hogy keressenek meg bizonyos számokat és küldjék el nekem fotóval és címmel. Ez részben sikerült is, mert kaptam pár mailt, de volt amiben csak címek voltak, viszont akadt egy, amihez képek is voltak csatolva, ezeket be is gyűjtöttem.

Egy régi külkeres ismerősöm - KáVé - küldött renegetg címet és ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy kitekerek ma a Budaörsi útra. Bár eddig is tudtam, hogy elég hosszú, de tartottam tőle, hogy pofáraesés lesz, mert rengeteg nagy telek található ott, ami azt jelenti, hogy adott területre sokkal kevesebb házszám jut. Továbbá ez is kint van a halál f@szán és az a két együttható eddig nem nagyon ingerelt arra, hogy kitekerjek. Bár megtettem volna ezt az utat fél évvel ezelőtt, ugyanis találtam érdekességeket a 100-as házszámok közt, de ez most mindegy, mert azon túl vagyunk.

Szóval elindultam fél egykor Kelenföldre, onnan az aluljárón át a Budaörsihez, örültem, hogy van bicikliút, de a Kőérberki útnál letértem, mert félrevezetett egy burkolatjavítás és másik bringaúton folytattam. Gondoltam, majd az Egérúton visszalibbenek a Budaörsire, de azzal nem számoltam, hogy az autók nem engednek be a sávba és rákerültem az autópályalehajtóra. Egy kb 2 km-es szakasz megtétele után letértem Budaörs felé. Kicsit paráztam azért, de nem volt vészes.

Itt volnék Budaörsön, életemben kb másodszor (leszámítva a Kékeknél tett látogatásaimat), de abból az első is olyan volt, hogy házibuli, meg készenlét, meg BKV, érted. Mit tegyek? Menjek vissza? Dehogy... Király az idő, 35 C° de lehet több is, bringázzunk fel a hegyre! Van egy kápolna a Kőhegy tetején és oda már azóta el akartam menni, hogy először megláttam a kocsi ablakából sok-sok évvel ezelőtt. Egy kis bolyongás, kérdezősködés, eltévedés után megtaláltam a felfelé vezető lépcsőt. Bringával a vállamon felgyalogoltam és ott töltöttem egy teljes órát. Állat volt, felmásztam a sziklák tetejére, készítettem panorámaképeket, makróztam szöcskét, majd felteszek párat Flikkerre is. A legnagyobb problémám a rohamosan fogyó vízkészletem volt, így egy idő után ténylegesen rá voltam kényszerülve, hogy távozzak, de az biztos, hogy ide még visszatérek, mert pazar a hely.


Visszafelé a Budapesti úton haladtam, de már nagyon korgott a gyomrom, így megálltam egy szimpatikusnak tűnő vendéglőnél. Túrós csusza röstivel volt a kiválasztott, én voltam az egyetlen vendég, hamar végeztem, neki sem fájt. Kiszolgálás, ár, minőség: 4,5/5. Folytattam utam és végre valahára elértem a Budapest határtáblát, azonnal sasolni kezdtem az út szélén álló építményeket (nem mintha folyamatosan ezt csinálnám, bárhova is megyek). Otthon indulás előtt leellenőriztem, hogy elvileg létezik Budaörsi út 268 és 276, de a páros oldal kb 182-ig ment, a páratlan meg 263-ig. Dühömben lefotóztam, hogy lecseréljem a már meglévő 263-at, bármi is legyen az. Mivel mazochista önsanyargató vagyok, úgy gondoltam teszek egy kitérőt Gazdagrét felé, megnézek pár utcát és aztán irány haza. Sajnos itt sem volt szerencsém, minden kiszemelt utca túl rövidnek bizonyult, de legalább sok emelkedőt kellett legyűrnöm. Férfiasan bevallom, volt néhány rész, ahol egyszerűen le kellett szállnom a bicajról, mert nem bírtam a strapát. A Farkasréti temetőtől konkrétan végigszáguldottam a Délihez, onnan meg a Láchídig stb, aztán valahogy hazaértem, felhoztam a vasat a negyedikre és beléptem a lakásba, legszívesebben hánytam volna egyet. De nem hánytam, pedig néha jól esik.

A mai mérce kb 38 megtett - abból 2 az autópályán- km után: ZÉRÓ. Azt hiszem eddig ez volt a legnagyobb szopó utam. Komolyan mondom, a hegyi élményt odaadtam volna egy új házszámért. Kurvaélet. (Bocs)

A számvadászat folytatódik:
268, 276, 302, 319, 328, 338, 351, 353, 355, 360

Budapesti gyöngyszem

A címben szereplő gyöngyszem nem más, mint főiskolás korom egyik kedvenc ex-szórakozóhelye, amely a szerdai Rewind-oknak és elmebeteg elhajlásoknak, hajnalhasadásig tartó buliknak helyet adó Kopaszi-gát, amely olyan ráncefelvarráson esett át az elmúlt években, hogy Gábor Zsazsa plasztikai sebésze sem tudott volna jobbat összehozni, ha tájépítész lenne.

Tegnap tekertünk ki Ágival egy kicsit lazulni. Ez a hely gyönyörű. Tökéletes zöld fű, amelyet rendszeresen karbantartanak, van egy kis öböl, ahol lehet fürödni, homokos part, senki nem szemetel, mert egyszerűen annyira fasza az egész, hogy itt tényleg ciki lenne akár egy cigicsikket is eldobni. (Najó, persze akad egy-két kivétel, de szerencsére nincsenek sokan. Ne is legyenek!)

A helyet egyelőre nem fedezték fel sokan, ez szerintem annak is köszönhető, hogy meglehetősen kívül esik a város forgatagából, BKV sem nagyon jár a közelben, leginkább kocsival vagy bringával lehet megközelíteni. A gát mentén rengeteg egyelőre kihasználatlan épület áll. Van egy étterem, melynek az árairól nem tudok információval szolgálni, mert kaját vizzünk magunkkal, de végignézve az étkeket és a a környezetet, nem hinném, hogy középkategória alatt lenne.

Vannak még persze bajok. A WC-kben nincs tükör, ezt leginkább Ági kifogásolta, sok helyen még mindenféle kábelek állnak ki a földből, amelyek kicsit rontanak az összképen, és a stégek korlátjába (szerintem) rengeteg darázs fészkelte be magát, legalábbis én nem tudtam ott egy percnél többet eltölteni, konkrétan menekültem.

Ízelítőül egy panoráma a helyről, kattints aztán pattanj a bringára.

csütörtök, augusztus 06, 2009

Goldenblog eredmény

Tegnap megszületett az eredmény a Goldenblog 2009 - Fotóblog kategóriájában. Mielőtt rátérnék a lényegre, egy rövid összegzés: 101 nevezett blog, ebből 10 best of blogot neveztek meg. (Hmm ez nem is lett olyan hosszú összegzés, mint gondoltam.) Szóval ha már rákattintottál a fenti linkre és megnézted a top 10-et, akkor láthatod, hogy a 365Budapest nem került közéjük :( Ettől függetlenül annyira nem keseredtem el, mert a post legalján található egy rövid ajánlás, amit Stiller Ákos, a HVG fotósa írt:


365 nap, 365 házszám, több ezer letekert kilométer és a tipográfia iránti szenvedély. Nem hittük volna, hogy a házszámok érdekesek. Pedig de. Nem hittük volna, hogy naponta szívesen megnéznék, hogy néz ki a legújabb. Pedig megnézzük. Nem hittük volna, hogy azon kapjuk magunkat, vajon Budapest melyik részéről, melyik utcából való az a furcsa 11-es, és vajon nem láttuk-e valamikor a 123-as kerítést. Pedig ezen kapjuk magunkat, és örülünk, hogy volt valaki ennyire kreatív, hogy végigvitte és még viszi egy darabig ezt az izgalmas fotóprojektet.

Teljesen meghatódtam ettől a pár sortól és közben dagad a májam is. Igazi megtiszteltetés. Az ilyen kis dolgok annyira fel tudják dobni a (mostanában) szar napjaimat.

Offtopic:
Bár nem szokásom a 365-ről külön kiemelni kommentelőket vagy kommenteket, de épp a héten kaptam a 217-re a következő kommentet:

Nagyon szuper, a Nagy Budapest Törtzsasztalnál most küldték körbe a címet.
Üdvözlettel,
Török András
ny. tipográfus

Nem is tudtam, hogy létezik egy ilyen társaság és információm is csak annyi van róla, amit a Wikipedián megtaláltam. Ez a komment is kb olyan hatással volt rám, mint a HVG fotósának ajánlása.

Amúgy egyvalakit leszámítva mindenki megnyugodhat, de már kitaláltam, hogy jövőre mi lesz az a fotóprojekt, amivel az összes szabadidőmet "elcseszhetem" sőt, igazából 2-3 évre való ötletem van :) Stay tuned!

szerda, augusztus 05, 2009

Eláztam

Nem kicsit, hanem nagyon-nagyon! Ebédidőben haza kellett tekernem gyorsan valami fontosért és ha már otthon voltam, ebédeltem is. Mire elindultam volna vissza az ügynökségre, eleredt az eső. A bérletem a hugomnál van, a héten egyszer már megtalált a BKV, nem hiányzott még egy, így maradtam a bringa mellett. Mire elértem a Dózsa György úthoz, már totálisan eláztam, a cipőm megtelt vízzel, telefon, iPod, bringaóra, minden csuromvíz volt. Az aluljáróból betelefonáltam az ügynökségre, hogy derítsék ki hol van a legközelebbi turkáló. Szerencsémre nem messze, a Lehel csarnokkal szemben van egy angol turi, ott vettem egy fürdőnacit meg egy pólót. Váltózoknim volt az irodában, váltócipőm nincs. Most folytatom a melót, így: