NAPdumája

Lányok készülnek az esti bulira:

"Heverôkön fogunk enni aztán kihányjuk és megint eszünk! Tök jó lesz!"

by K.


Meeting, már megint:

"A gyerekeknek jellegzetesen csak egyszer van születésnapjuk egy évben."
"Árpa Attila se buzi, csak rosszul baszik."

by B.

Első hó

Ma leesett az első hó! Király! A télben a havat szeretem a legjobban. Mondjuk ma meglettem volna nélküle, ugyanis kőkeményen beszoptam az időjárást...

Tegnap a cég garázsában hagytam a bicót, mert hazafelé nem akartam ázni, így ma vissza kellett érte mennem, tervbe volt véve egy kis tekerés. Tisztában voltam azzal, hogy eshet a hó, ezért a "sapka-sál-kesztyű-még egy pulcsi" kombó bejátszott. A Váci úton eltekertem a Megyeri-hídig, azon át Budára, ott kicsit tévelyegtem. Már a hídon kaptam az áldást, a sálammal takartam az arcom, miközben széllökésekkel hadakoztam. A hídról leérve Óbuda felé vettem az irányt, ahol eltévedtem, ekkor kezdett el legjobban esni a hó. Élesen, arcba, fájdalmasan. Valahol a puszta közepén letértem egy nagy vezeték mellé egy aszfaltozott útra, ott vettem észre, hogy defektem van. Fasza, gondoltam, se pótgumi, se szerszámok, menjünk gyalog... Rossz bringás vagyok. Elgyalogoltam az Aquincum hévmegállóhoz, mint kiderült ott lebzselek a közelében. Onnan Batyi, majd lekötöttem bringát a téren és mentem a Keletihez a dolgomra.

Amikor visszaértem, a bringa érintetlen volt, főleg mivel be volt havazva és picit ráfagyott a hó. Nem jó. Végül hazatoltam és most próbálok magamhoz térni. Kemény menet volt a mai.

Elvileg fotózni mentem, de nem voltam túl produktív, mondjuk úgy, hogy rábasztam. Konkrétan. A részleteket túl hosszú lenne most boncolgatni és nem is szeretném, mert szoros köze van egy projekthez, amin dolgozom, de hamarosan minden kiderül:) Ezt meg a puszta közepén találtam:

NAPdumája

Egy kis szösszenet egy mai meetingrôl:

"A kurva szeretet, a barátság meg ezek amik számítanak ebben a rohadt életben!"

26

Most dél van. Másfél óra múlva lesz 26 éve, hogy világra jöttem. Az elôbb rohamoztak meg a kollégáim és kívántak boldog szülinapot. Attila, a szövegíró-felem is ma született, csak egy évvel késôbb, mint én. Még nem tudja, de majd kap tôlem egy pólót, valami rá jellemzô felirattal, amiben feszíthet. A hugom köszöntött fel elôször, köszi Tesó!

Amúgy ez a nap elég szarul indult. Alapból fel kellett kelni, de mivel nem akartam, jó sokáig kihúztam és végül fél 10-kor kimásztam az ágyból. Ez automatikusan magával vonta azt, hogy sokat fogok késni OG-bôl. Reggel óta tompán fáj a fejem. A postán sikeresen ráéreztem arra, hogy mikor melyik ablakhoz kell átmennem, ha még többet akarok várni. Aztán elindultam bicajjal melóba, csak kétszer ütöttek el majdnem. Elfeletettem feltenni a szemüvegem, ezért a csípôs délelôtti hideg szembeszélben szétkönnyeztem a szemeimet, fôleg miután menetközben belerepült valami.

Most a reklámmalomban vagyok, imitálom a munkát. Szerencsére nincs sok tennivaló, de még nincs vége a napnak, tehát még lehet ez is rosszabb.

...

Közben elmentem bédelni, meg költöttem pénzt, hogy jobban érezze magát a lelkivilágom. Vettem pulcsit. Meg pólót. Tisza mindkettô. Visszajöttem munkát mímelni, de közben kiderült, hogy már dolgozni is kell. Faszom... Pont ma!

(Haza akarok menni, pornót akarok rajzolni! Nem, nem pornóra akarok rejszolni, hanem pornót akarok rajzolni. Ez is egy olyan projekt, amit tavaly találtam ki és azóta is dolgozom rajta. Remélem jövô évben el tudom adni a munkáimat sok pénzért pornóproducereknek és színészeknek! Akkor lesz ám jó világom!)

Ez a kép is egy jelenleg futó fotós-projektem része. Ha minden jól megy január elsején mutatom be. Ez egy 26-os házszám.

Ma nagyon hiányzik valaki mellôlem...

Update: A kollegáim most köszöntöttek fel tortával meg pezsgôvel mindkettônket! Imádom a munkatársaimat!

Miért jó az Oakley?

A New York-ról szóló post-sorozatom végén említettem, hogy megajándékoztam magam egy 125$-os Oakley napszemüveggel. Szögezzük le, hogy kurva drágák az Oakley cuccok, viszont be kell látnom, hogy indokolt a magas ár. Sajnos nem találtam adatot arról, hogy mennyi szabadalmat nyújtottak be a termékeik fejlesztése során, de bizonyos információim szerint több százat! A szemcsik nem szar anyagokból készülnek, de szerintem a következô videó jobban szemlélteti, hogy mirôl is beszélek:



Ezek után szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire fontos a szemed és mivel véded.

NatGeo

A National Geographic Society minden évben megrendezi a már hagyományosnak számító fotópályázatát, amire idén én is küldtem be pályaképeket, kollégáim hosszas unszolásának hatására. Legutoljára 2006-ban küldtem képeket komoly fotópályázatra, akkor kiállították az egyiket.

3+1 kategóriában lehetett képeket nevezni, nem fukarkodtam és viszonylag kevés tépelôdés után mindegyik kategóriába megvolt a favoritom. Múlt héten kaptam mailben meghívót a tegnapi ünnepélyes megnyitóra a WECC-be (WesteEnd Cici Center), gondoltam benézek az ingyen pia és kaja reményében.

Sajnos nyereményt nem vittem el, de nagy meglepetésemre ki volt állítva az egyik fotóm! Róla van szó:

Messze van még? (Utazás és kultúrák kategória)

Ôszintén szólva nem bánom, hogy nem nyertem semmit. A harmadik helyezettek mindegyike villanyborotvát kapott. (Egy nívósnak mondott fotóversenyen? Noooooormális?) Valójában csak az elsô helyezettek kaptak értékelhetô nyereményeket egy-egy 200.000 Ft értékû utazás formájában valami távoli vidékre. Szóval elégedett vagyok ezzel is. Második kiállított fotóm, YEAH!

A rend kedvéért itt a többi nevezett:

In love (Természet és tudomány kategória)

Padlón (Társadalomábrázolás kategória)

Veszíts el egy könyvet ("A felszín alatt rejtõzõ valódi érték", a Naturaqua támogatásával)

A legutolsó katégóriában tök esélytelen voltam, mivel fôleg "vizes" képeket díjaztak, a kép mondandójától függetlenül, az én képemen meg egy csepp víz nincs, csak az esô nyoma látszik. Ez a fotó amúgy egy, a Lánchíd pillérének talapzatán heverô könyvet ábrázol. Valamikor tavasz végén csináltam a képet, de a könyv még mindig ott van!

A megnyitó önmagában nem volt egy nagy cucc, de volt állófogadás, pia-kaja, meg néhány igazán jó fotó, és még több, aminek nem láttam sok értelmét a kiállított képek között. Találkoztam pár flikkeres arccal, nekik is volt kint képük, tökjó, gratula nektek! A képek WECC hátsó részében tekinthetôk meg, szokásos módon a korlátokra kitéve, 3 emeleten. Az enyém a mozi szintjén van, kb középen. A kiállítás december 4-ig tart.

Van remény

Ma reggel (helyi idô szerint) Barack Obama megnyerte az amerikai elnökválasztást és ezzel az USA 44. elnöke lett, továbbá az elsô színesbôrû amerikai elnök. Amerika képes volt túllépni önmagán és elôítéletein. Ez azt jelenti, még van remény egy jobb jövôre. Szeretném látni!

(Mellesleg Nostradamus megjósolta ezt is.)