A hét videója: Weightless

Hetente több tucat videót nézek meg a neten, a legtöbbjüket max 1-2-szer nézem meg, ugyanakkor vannak, amelyeket naponta akár többször is hajlandó vagyok megtekinteni.

A soron következő rövidfilmet egy svéd származású hölgy, Erika Janunger készítette. Vizsgafilmje a mozgás, belső építészet és zene találkozását boncolgatja, miközben újradefiniálja a gravitáció fogalmát. Egyszerűen lenyűgöző! A rendezés mellett a zene is a hölgy kezét dícséri. Oda meg vissza vagyok tőle! Érdemes meglátogatni a honlapját, ahol kiderül, hogy a film és zene mellett bel- és kültéri architektúrával is foglalkozik, érdekes elképzelésekkel. Egyértelműen kiderült számomra, hogy SZERET alkotni és AKAR is alkotni! Ezt támasztja alá az oldalon leírt ars poeticája:

"Creating architecture and design, is like making music. By using three dimensions - three notes, you make a chord. By using many chords, shapes and spaces - you can create an entire world… I want to understand how all that works, I want to create surroundings and objects based upon peoples lives and feelings. I want to create worlds, I want to play God.”

Mielőtt elindítanád a filmet, erősen ajánlom, hogy a Youtube-on nézd meg fullscreen-en! Csak kattints a videó felületére és voilá!

A nap dumája

Kollegám szülte ezt a gyönyörûséget zsigerbôl, amikor valami értelmeset próbáltunk kitalálni valami bannerre:

"Felülnézetbôl látunk egy kisvállalkozást..."

MUHAHAHA!

Critical Mass

Megvolt idén is, de ezúttal nem élveztem annyira, mint legelsô alkalommal. Egyrészt gecisokan voltunk (kb. 80.000 bringás, koris stb.), másrészt meg egyedül mentem el, mert Mózesnek valahol Bivalybasznádon volt valami dolga. Szóval egyedül tekeregni 80.000 ember között nem túl jó poén. Készítettem pár fotót, remélem jók is lesznek. Néhány embernek feltûnt, hogy milyen régi vassal kattintgatok, csodálkoztak, hogy ilyet még használ valaki:)

A Deáktól egészen a Kodály-köröndig jutottam el a kijelölt útvonalon, ott meguntam az egészet és inkább eltekertem egy közelben lakó haveromhoz, hogy pihenjek egy picit. Pedig nagyon készültem, hogy lenyomom az egészet! A kormányomra felszereltem egy "izét", ami tulajdonképpen "instant kameratoknak" fogható fel, amit kartonból építettem. Kb 30 méterig tök jól szuperált - az elsô zökkenôig -, de onnantól kezdve tartanom kellett, nehogy leessen és darabokra törjön a kis Canon. Felvettem pár szakaszt, de idén is elcsesztem pár dolgot a kapkodásban, meg nem is mentem végig és a lényeget nem vettem fel, és ráadásul a végére le is merültek az elemek a gépben, tehát idén sem sikerült épkézláb videót készítenem. Bár lehet, hogy a tavalyiakkal már ki lehetne hozni valamit belôle... Na mindegy, ez van, legközelebb más lesz.

BKV sztrájk és bringa

Ma is BKV sztrájkkal indult a nap. A múlt heti történésekbôl levontam a megfelelô következtetéseket és egy órával tovább aludtam, így kerülve el a Margit hídon átbattyogó gyalogos tömeget. Legutóbb meglehetôsen sokat kellett cikáznom közöttük és a szembejövô biciklisek is sokan voltak. Az utam meglehetôsen zavartalan volt az Ogilvy-ig. Most itt ülök bent, írom a blogot, és várom a nap végét.

Amúgy meg vasárnap CRITICAL MASS, ha van biciklid akkor kurvára ne hagyd ki! Indulás a Deák térrôl délután fél ötkor, érkezés a Városligetbe a Király dombra, az Olof Palme mellett, fél hétkor bringaemelés. Ez itt az útvonal, marha sokáig tartott, mire levadásztam a netrôl:


Ez meg szimplán mindenki szórakoztatására van itt:

Szomorú jelenkor

Ma este arról beszélgettünk édesanyámmal - aki huszonvalahány évig volt óvónő, de tavaly lefokozták mindenessé a létszámleépítések miatt és most HÁROM ember munkáját végzi -, hogy a mai gyerekeknek olyan alapvető dolgokról nincs halvány lila gőzük sem, hogy az már kétségbeejtő!

Tudni kell, hogy egy kb. 1500 lelket számláló faluról van szó, de a kis óvodások zöme nem tudja mi az a kecske, liba, tyúk, disznó. Nem tudják, hogy milyen hangot adnak ki (mekeg, gágog, kotkodácsol, röfög), nem tudják, hogy a tehenet meg kell fejni, kijön belőle a TEJ és a tejből lehet csinálni vajat és akkor a zöldségekről, gyümölcsökről még nem is beszéltem!

Nem újkeletű a dolog. Hallottam már sztorikat városi gyerekekről, akik még csak lila tehénről hallottak, tyúkot is csak a Teszkóban láttak feldarabolva, befóliázva és nem tudták honnan jön a tojás. De könyörgöm, ez azért már túl durva, hogy a falusi gyerekek nem tudnak ilyen alapvető dolgokat! Baszki, teljesen kiakadtam... Faluról beszélünk, ahol még sok udvarban előfordulnak ezek az állatok, ha máshol nem, akkor nagyszülőknél. Való igaz, 10-20 évvel ezelőtt sokkal több helyen voltak háziállatok, ma már nem túl kifizetődő az állattartás, rengeteg fizikai munkával jár és sok időt emészt fel.

Én úgy nőttem fel, hogy az udvarunk teli volt disznóólakkal, sertést tenyésztettünk, amiket eladtunk a pápai húsgyárnak, évente 2-3 disznót levágtunk magunknak és tök jó volt. Nagyszüleimnél a tyúkok alól szedtem ki a tojást, a kakastól féltem, mert csúnyán nézett és nagyon tudott verdesni a szárnyaival, egyszer megkergetett az Iren néniék tehene, ugyanebben az udvarban végignéztem, ahogy a tehén megelli a borját (láttam ilyet disznónál is tucatszor), megültem a lovat szőrén, kergettem a tyúkokat, a kecskéket csak messziről néztem, mert féltem, hogy felöklel, és a szőlőhegyen gyíkokra vadásztam meg minden másra ami mozgott és élvezettel néztem, ahogy a mezei nyúl átvág a szántáson. Szerintem ilyen egy normális falusi gyerekkor. Eltelik 10-20 év és a falusi gyerekek zsigerből felsorolják a számítógép alkatrészeit meg felsorolnak neked 500 márkanevet, de ha az óvónéni megkérdezi tőle, hogy milyen hangot ad ki a kecske, akkor csak néz, mint borjú az új kapura. Ez egy kibaszott TRAGÉDIA!

Technikai fejlődés ide vagy oda, ezek olyan dolgok, amelyek az ember szocializálódási folyamatának elengedhetetlen és szükségszerű elemei. Nem csak vidéki, falusi gyerekeknél, hanem szerintem városiaknál is. Körbevesz a technika, meg a seggünk alá tolnak lassan mindent, de apránként elvesznek a gyökerek, amiért én elsősorban a szülőket hibáztatom. Az, hogy egy falusi anyuka vagy apuka ennyire nem törődik azzal, hogy a gyereke minél szélesebb spektrumban ismerje meg az őt körülvevő KÖZVETLEN világot, számomra a mérhetetlen felelőtlenséggel, a szülői szerep elhanyagolásával és az alapvető értékek figyelmen kívül hagyásával egyenlő.

Ha lesz gyerekem - aki valószínű városi gyerek lesz, mivel én is ott képzelem el a jövőmet -, az biztos, hogy nem fosztom meg attól az örömtől, élményektől és tudástól, amit a vidéki élet nyújthat számára. Nagyon remélem, hogy mire eljutok odáig, még megmutathatom neki ezeket az értékeket. Ha nem volnék ateista, akkor ezért imádkoznék...

Elkúrtak

Megtörtént az, aminek a bekövetkeztére már vártam. Na nem azért, mert olyan rohadtul vágytam rá, hanem azért, mert egy olyan kétmilliós városban, ahol egymillió (vagy több) ôrült autós kering az utcákon, ez várható és elôbb-utóbb elkerülhetetlen.

Elkúrtak. Nem nagyon, csak egy kicsit.

50 méterre voltam a munkahelyemtôl, a bicikliúton közlekedtem, hallottam egy dudálást valahonnan, de akkor már a kapubejáró elé kerültem, ahonnan egy Transporter rohant belém oldalról. Félrekaptam a kormányt, de már késô volt. A bunkója (ki fog derülni miért az, azon túl, hogy elbaszott) kitolt az útra, felborultam, lámpa darabokban, én az úton az oldalamon. A nagydarab kopasz sofôr konkrétan ezzel a mondattal ugrott ki a kocsiból: "BAZDMEG, NEM HALLOTTAD, HOGY DUDÁLTAM? BAZDMEG!" Ebben a szép keretes mondatban kb rám akarta kenni, hogy én voltam a hibás. Válaszoltam, hogy "hallottam, csak késôn". Kb 2-3-szor még megismételte az elôbbi mondatot, megnézte a kocsi elejét és aztán megkérdezte azt is, hogy jól vagyok-e. Igazán nem lett volna rá szükség. Félretettem a bicajt a kerítés mellé, leültem. Jött a kollegája, kicsit idôsebb, kicsit több hajjal, kicsit kedvesebb, kérdezett, válaszoltam, jelezte hogy leesett a láncom, beszálltak a kocsiba és elhúztak. Én meg ültem pár percet és próbáltam összeszedni magam. A láncot alig bírtam visszatenni, pedig nem egy nagy kunszt. Az elsô kerékben lett egy nyolcas. Nekem nem tört semmim, fájnak a sípcsontjaim, különösen a jobb lábam, amire ráestem meg még van 1-2 kisebb zúzódásom. Volt már rosszabb.

Nos igen, kellett volna kérdeznem egy nevet, felírnom a rendszámot stb, de mivel ez volt életem elsô gázolása kicsit máshol jártak a gondolataim...

Még jó, hogy két sarokkal arrébb van egy kerékpárszerviz, ahol kikalapálják a kereket...

Ha anyukám olvassa ezt, akkor most biztos kiborul. Üzenem, hogy minden okés, csak gondolkodni nem tudok és picit fáj a lábam, ennyi. Rosszabb is lehetett volna... Puszi!

Adjunk a sportnak!

Szerencsére múlt héten minden nap fasza idô volt, ezért minden reggel bicajjal indultam el az irodába tologatni a pixeleket. Nagyon kellett már a rendszeres testmozgás és a napi kb. 2x4 km kicsit kirángatja a testemet a tespedésbôl és punnyadásból. Csütörtökön a napi 8 km 20-ra duzzadt, teli táskával, aznap azért kivoltam egy picit...

Szerencsére ma reggel is bicajjal jöhettem dolgozni, hála a BKV sztrájknak. Az egyetlen bibi a dologban az esô volt, ami ugye nedves, csúszik és hideg. Más bajom nincs vele. Fura mód sokkal nagyobb biztonságban tekertem keresztül a városon, mint amikor jár a BKV. Az is tény, hogy ekkora tömeggel még nem kellett szembenéznem a Margit-hídon... A harmadik tény meg az, hogy a seggem teljesen átázott a kerékrôl felcsapódó víz miatt, de szerencsére most volt egy másfél órás meeting, ahol a radiátornak dôlve megszárogattam a hátsó fertályomon a nadrágomat.

Ha már bicajozás, felhívnám a figyelmeteket arra, hogy 2 hét múlva szombaton, azaz április 20-án újra lesz CRITICAL MASS! Idén megpróbálom nem elbaszni a videófelvételt és akkor lesz mozgóképes beszámoló is! Ha neked kevesebb van 4 keréknél, akkor ott a helyed!

STOMP

Tegnap este végre láthattam azt a zenei formációt, ami már azóta birizgálta a fantáziámat mióta először láttam a jó emlékű Friderikusz Show-ban, kispöcsös koromban: STOMP!!! Így, három darab felkiáltójellel! Mert bazi na... nade ne szaladjunk előre:)

Hogy is kerültem ide? Bicajon. Amúgy meg a Kultblog fotós küldötteként erősítettem a médiakülönítményt:) Jó érzés volt fotósként valahol backstage-ben lenni és nem mint szervezőként, ahogy fősuli alatt volt. JA és először jártam az Aréna belsejében! Annyira nem vágott hanyatt.

Szóval kiosztották a badge-eket, elmagyarázták a pár egyszerű szabályt (pl. no vaku) és betereltek az arénába, ahol a szállingózó tömeg és a felszerelt színpad várt, persze némán. Oszt egyszercsak elkezdődött. Nos, a para az volt, hogy kölcsöngép volt nálam - ezúton szeretnék köszönetet mondani Katinak:) - egy Nikon D70-es, de csak alapobjektívvel (gy. k.: kis távolságra jó), állvány nélkül érkeztem (mert nem tudtam volna a 3 lábút egész nap cipelni a bicajon), a színpad kb 30 méterre volt, mindenféle színű fények, az autofokusz megmakacsolta magát és nem fókuszált, de találtam egy helyet a kordonnál, ahol megtámaszthattam a kezem! Beállítottam a gépet és csináltam a képeket. Viszonylag jól kitartottam a fél másodperces expozíciót, de a képek 95%-a szar lett, a maradék 5% meg falura elmegy. Ez van.

Két műsorszám erejéig kattintgathattunk, utána kitereltek, mint a birkákat az arénából. Aki akart, az maradhatott megnézni a műsort, miután lepakolta a táskáját, mert fényképezőgépet ugye nem lehetett bevinni a nézőtérre. NANÁ, HOGY MARADTAM! Cucc le, nasit vesz, irány horány! Nem bántam meg. Hatalmas műsor volt, másfél órán keresztül! Egyrészt maga a koreográfia nagyon ott volt, a zenéről/zajokról ne is beszéljünk, bevonták a közönséget és minden műsorszámban volt valami jó poén, sokat röhögtem:) Kurvajó volt!

A végén vissza a cuccokért, ki a bicajhoz, irány a Vár! Ma kb 20 km-t bicajoztam, el is fáradtam, lezuhanyoztam, de vacsit még nem ettem és hajnali fél 2-kor még itt írom ezt a blogot.

Kimegyek és nasizok egy kis házi szalonnát Dijon-i mustárral, paprikával meg kenyérrel:)




















Update: kihagytam az este sztoriját. Vakut tilos volt használni, amúgy értelme sem lett volna és amúgy is utálom, de a Nikonon van segédfény, aminek az a célja, hogy megvilágítsa a közeli fotótémát, hogy az autofókusz könnyebben megtalálja. Ezt nem lehet kikapcsolni! Egyszercsak odajött egy hatalmas kopasz szekus "Tilos FÉNYT használni" jelszóval! Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez mi és nem lehet kikapcsolni, erre azt a választ kaptam, hogy vagy letakarom, vagy elpakolom! Számba vettem a lehetôségeket: az egyik kezemmel a gépet tartottam és a kattintós jobb ujjam mellett van a fény, azzal a kezemmel nem tudtam eltakarni. A másik kezemmel az objektívet buzeráltam és tartottam a gépet, néha meg tudtam úgy nyújtani az ujjam, hogy valamennyire eltakarta a fényt, de igazából ez sem volt hatékony. A farkam nem elég hosszú ehhez a mûvelethez, tehát egy idô után hagytam a dolgot. Egy idô után megint jött a szekus. Megint próbáltam elmagyarázni, hogy csak 2 db kezem van és nincs más, amivel leragaszthatnám. Erre az elôzôhöz hasonló megértô választ kaptam én meg magamban megértôen elküldtem a kurvaannyába, hogy ezt nem bírja felfogni! Az egy dolog, hogy valaki technikai analfabéta, de hogy ráadásul seggfej is, az már kuriózum!