szombat, március 31, 2007

Bye bye Bánki "Donut"

Pár óra múlva elköltözöm. Most hajnali 3 van. Mögöttem rengeteg doboz és szatyor, kütyü, szir-szarok, pohárkészlet, táskák, ruhák, faszsetudja mi minden. Szinte mindent összepakoltam, csak az ágyneműk az ágyamon; egy törülköző, tusfürdő, sampon, fogkefe, borotva vannak még a fürdőszobában; kaja a hűtőben, meg a ruháim, amit holnap felveszek és ami most rajtam van és a számítógép meg a székem - nincsenek elpakolva. Mondjuk 95%-os a jelenlegi állapot...

Holnaptól új élet kezdődik - már megint. Kurvajó lesz! Már nem szerettem itt lenni. Jelenlegi szobatársam adta meg a végső lökést. Köszi neki, de csak ezért.

Hihetetlen mennyi dolog történt itt a Bánki Donát utcai lakásban. Sok jó és rossz. Hihetetlen bebaszások. Pszichedelikus élmények. Magány és egyedüllét. Szenvedés. Szerelem. Szex. Boldogság. Béke és harmónia. Barátságok. Kreativitás. Tanulás. Siker. Tapasztalás. Érettség. 4 és fél év. Baszki mennyi emlék!

szerda, március 28, 2007

Blog update

Nem kell jól szétnézned, hogy észrevedd a változásokat a blogomon, de azért nem árt!
Az utóbbi időben én is és a környezetem is jelentős változáson ment keresztül és mivel kicsit untam már a régi layout-ot valamint nemrég áttértem a Blogger új változatára - ami sokkal jobb, szebb, dinamikusabb és hadd ne csöpögjek má' tovább - ma gondoltam egy merészet és amíg arra vártam, hogy a frigóból kivett vacsorám kiolvadjon, átalakítottam a blog szerkezetét.
Többek közt új nevet is kapott, oldalt vannak a kedvenc oldalaim illetve blogok, amelyeket olvasok, amikhez sok jön még a közeljövőben. Megtudhatod azt is, hogy mit is csinálok a neten, amikor nem pornót töltök suttyomban, mert az ciki ugyebár;)

Várok véleményeket, észrevételeket, sok-sok hozzászólást!


BKV

A mai fárasztó nap után, amikor is kb egy pixelt nem toltam arrébb a cég érdekében, hazafelé tartottam az Árpád híd végállomástól a 32-es busszal. Egy hete utazom azzal a járattal, mindig kezeltem a jegyem, de sosem jött ellenőr.
Ma leszartam, reggel se és hazafelé sem lyukasztottam. Jött is az ellenőr, pont miközben könyvet olvastam és a lábaim között volt két bazinagy kartondoboz összehajtva, amit a költözés miatt hoztam el Ogilvyből, ami múlt héten foglalta el új székhelyét - ergo teli vagyunk dobozokkal:) Offtopic.
Szóval jó bliccelőhöz híven bepróbálkoztam egy olcsó trükkel, adtam egy régebben lyukasztott jegyet, ami ugyebár nem nyert. Megkérdeztem mennyi a helyszíni - 2500 - mondom jó, erre ő - szálljon le velem, adok egy másik jegyet. Én meg leszálltam, könyvestül, dobozostul.
- Papírral akarja, vagy papír nélkül?
- Papír nélkül jobb lenne - mondom.
Megtörtént, aminek meg kellett történni, egy ezressel lett könnyebb a tárcám és szóba elegyedtünk.
Elég érdekes dolgokat tudtam meg a fazontól! Egy sztorimra reagálva elárulta, hogy az éjszakai buszjáratokon nincs ellenőrzés! Ezt nem akartam elhinni, ugyanis többször találkoztam már éjszakain ellenőrrel és szerintem mindenki más is. Kiderült, hogy ezek álelleőrök! Dehiszen van mindenük: kártya, karszalag, csekk, kabát stb. Azt mondta ezeknek a zöme régi kirúgott bkv-s, akik távozás után nem adták le a cuccaikat. Most pedig büntetnek és nem szaroznak.
Najólvan! Ez hasznos info volt!
Búcsúzóul kaptam tőle egy jegyet, hogy a következő buszon lyukasszak. Közben beállt mellénk még egy bagázs ellenőr! És a sztorinak nincs vége, itt jön a fordulat, amikoris begyalogol a buszmegállóba egy régi ismerősöm a Külkerről: ő Cula!
Tök fasza minden, dumálunk, megérkezik a következő busz, felszállunk nyomunkban vagy öt ellenőrrel:) Szakszerűen kezeltem volna a jegyet, ha működött volna a gép. De nem lyukasztott. Szóltam az ellenőrnek - aki leszállított - hogy para van, ő pedig szakszerűen megoldotta a gép dolgát: letépte a jegy sarkát. Culának persze nem volt jegye, de végül nem kérte tőle. Az ellenőrök zöme leszállt a következő megállóban. Elmeséltem neki az iménti sztorit, amit a tagtól hallottam. Erre beköszön a mellettünk álló 50-es nagydarab pasi, hogy van egy egyszerű módja annak, hogy megtudjuk, igazi ellenőrrel állunk e szembe:
El kell kérni tőle a BKV-S MEGBÍZÓI LEVELÉT! Azt mindig maguknál kell hordaniuk, és akinek nincs, az nem ellenőr! Ennyi. Azt mondta, nála már több "ellenőr" meghátrált, amikor kérte.
Még egy nagyon fontos információval lettem gazdagabb és úgy gondoltam ezt megosztom veletek, kedves néhány ember aki ezt a blogot olvassa, úgyhogy vonjátok le a megfelelő következtetéseket és okuljatok e történetből!
Megérte azt az 1000 forintot, nem?

hétfő, március 12, 2007

Rezignáltság

Az elmúlt egy hónapban több idôt töltöttem a munkahelyemen, mint eddig bármikor az elmúlt 5 hónapban. Egy reklámtenderen dolgoztunk egyfolytában mint állat, gyakran hajnali 3-4-5 óráig tologattam a pixeleket. Durva menet volt.
Jó lett az anyag, mostantól pár napig izgulunk, hogy mit fog dönteni az ügyfél.
Van egy szép taxis-számla gyûjteményem, néhány Netpincéres számlám, egy gyomrom, ami nagyon szarul érzi magát meg én aki tök rezignált arckifejezéssel bámulja a monitort meg úgy általában mindent ami körülöttem van. Teljesen szét vagyok esve... Az agyam csak takaréklángon mûködik.
Holnaptól nem jövök be egészen jövô hétig. Intézem az elmaradt dolgaimat, az albim, a költözést, elôhívatom végre a Londoni képeimet stb. Találkozok EMBEREKKEL!
Na csô!

kedd, március 06, 2007

Babel

Az élet szar de lehet szarabb is. Az élet jó, de lehet nagyon szar is. Az élet szar és néha lehet jobb is. Az élet jó, de hogy lehet e jobb? Nagyon ritkán...

Tegnap este hatkor el tudtam jönni a munkahelyemrôl (hozzáteszem a múlt hetet és hétvégét végig túlóráztam, volt hogy hajnalig), ezért hirtelen felindulásból Ágival elmentem moziba és megnéztük a Babel címû filmet, ami idén 7 Oscart nyert. Tudom ajánlani mindenkinek!
Hazafelé a Blahán egy olyan esetet láttunk, amire mindig is kíváncsi voltam (okés, ez nem szép de így, de ez van). Konkrétan elbaszott elôttünk egy embert a Combino!

Hatásszünet.

Szóval a faszi kb. 5 méterrel elôttünk ment át a síneken, jobbról meg jött a villamos, csilingelt, fékezett és pont a sarkával kicsit elkapta az embert, aki ettôl hanyattvágódott - mi mást csinálhatott volna. A számat elhagyta egy "Aztakurva!" és egybôl odarohantam megnézni, hogy minden rendben van e. A tag homlokán picit felrepedt a bôr, hatalmas púp nôtt rá, fél perc után felült és bámult maga elé. Tökrészeg volt. Ült ott 3-4 percig, aztán felállt, rágyújtott egy cigire. Közben valaki hívta a mentôket, a villamosvezetô kiszállt, elôkerült egy rendôr is, jöttek a kötschögg katasztrófaturisták és egybôl villogott a fényképezôgép meg a telefon - megérezték a vérszagot. Megérkeztek a mentôk, a rendôrnek megadtam az adataimat és leléptünk. Túl sok volt az izgalom.
Mondjuk ahhoz az esethez képest, amikor 3 éve az albimtól 30 méterre esett pofára az zebrán egy részeg hajléktalan ez semmi nem volt. Ott sok vér volt, meg homlokról lelógó fejbôr...
Egy szó mint száz, ez volt a Babel levezetôje, rendezte: Az élet.

( P.s.: Néha kell egy film ahhoz, hogy az ember tisztázhasson múltbéli dolgokat. )

Piti Brad kurva jól tud szenvedni!