Piros

Érdekes dolgot fedeztem fel most hajnali kettőkor. Feltűnt, hogy tudat alatt vonzódom a vörös színhez. Lehet nem tűnt volna fel, ha Mózes nem jegyzi meg a ruházatomat: tetőtől talpig pirosba voltam öltözve. Hirtelen megálltam és elkezdtem számolni hány piros/vörös dolog van a közvetlen környezetemben:
1) A számítógép fölött kapásból egy kék szem néz velem szembe, melyet vörös arc vesz körül
2) Előttem van Mózes zseblámpája, amit félig-meddig kleptomán módon lenyúltam tőle - piros műanyagborítás van a fején.
3) A szekrényajtóra akasztva lóg a piros NoFear pulcsim, amely kimoshatatlanul bemocskolódott egy Jail-es bulin
4) Az ágyam mellé leszórva a piros Tisza nacim
5) A hozzá illő piros Tisza felsőm a szekrényben
6) A szekrény alsó polcán egy hatalmas vörös posztó hever a ruhák alatt, fotókellék
7) Van egy Stella Artois fém sörös palackom, vörös-ezüst színű design-nal
8) Az adidas sporttáskám kék-vörös-fehér színekben virít a sarokban
9) A szekrényben lóg még vagy 2-3 vörös mintázatú nyakkendő, nincs hozzájuk illő öltönyöm, ingem
10) Tényleg!Van még egy piros pólóm, a számkódos!
11) Van egy piros MÉTA melegítőm!Naggyon old school!
12) És persze ott van az ágyam piros, durva posztóval behúzva.Amelyben nem tudok elaludni.Amely olyan üres.

+1)A kis vörös hokedli, amin a mobil asztalom és a billentyűzet hever.
14) Tesóm felhívta rá a figyelmem: a Naplóm, mely szintén vörös színű
15) A fotóim közt három olyat találtam, amelynek a piros a fő színe.

Hát nem fura az ilyen?Vagy csak én vagyok teljesen hülye?

RED

Fuck life

Valamiért úgy érzem elbasztam az életem. Kőkeményen. Nekem nem sikerül semmi. Tényleg, ez nem vicc!
Miért van az, hogy akárhova jelentkezek egy állás betöltésére, sehova nem vesznek fel. Lassan egy éve. Sehova nem vagyok elég jó. Ha magamat adom egy interjún az a baj, ha pedig mást próbálok mutatni, akkor az a baj. Nem vagyok elég jó, mert nem értek elég dologhoz, akármennyire jó vagyok bennük; nem vagyok elég jó, mert túlkvalifikált vagyok. Nem vagyok elég jó, mert pályakezdő vagyok és nincs elég tapasztalat mögöttem. Könyörgöm: hogy legyen tapasztalatom, ha senki nem adja meg az esélyt?
Mindenki azt mondja, nyelni kell, át kell vészelni ezt az időszakot. Oké, én nyelek. Sokat. De nem lehet örökké csak tűrni, előbb-utóbb megfullad az ember és akkor annyi!
Sok ember nem érti meg, hogy ez nekem nem csak arról szól, hogy LEGYEN MUNKÁM. Sokkal több dolog áll mindezek mögött.
Az alapvető az, hogy meg akarom mutatni annak a két embernek - apámnak és anyámnak - hogy nem hiába feccölték belém meg a taníttatásomba annyi éven keresztül azt a sok millió forintot (suli, koli, albérlet, stb.), hogy igenis ÉREK VALAMIT. Lassan ott tartok, hogy nem merek a szemükbe nézni és senki máséba sem.
Hogy lehet az például, hogy egy olyan munkára nem alkalmaznak, ahol a német nyelvtudás számít, márpedig aki ismer, az tudja, hogy perfekt vagyok németből! Megírtam a nyamvadt kis tesztet, ami olyan egyszerű volt, hogy majd elröhögtem magam, erre visszahívnak és közlik velem, hogy "sajnos nem sikerült". Mi van???????????????????
Egyre jobban kezdek kiábrándulni a világból és a világba vetett hitemből, miszerint aki nem hülye és teli van kreativitással és tudással, az NEM ROHADHAT MEG OTTHON !!! Márpedig velem ez történik. Itt rohadok! A gép előtt. Szedem le az állásajánlatokat és egyre jobban elkeseredek, amint olvasom, hogy senki nem kíváncsi rám.
Egyesek piramisjátékokba akarnak belerángatni és próbálnak meggyőzni, hogy milyen jó úgy dolgozni és főleg sok pénzt keresni, hogy nincs egy főnököm, aki állandóan a sarkamban van. Én speciel akarok egy főnököt, aki folyton baszogat, hogy csináljam meg ezt vagy azt határidőre, a kész munkán módosítsak utólag, de siessek, mert az ügyfél dühöng, olyan főnököt akarok, akitől sokat tanulhatok, de emellett utálhatom a búráját és szabadidőmben azon ábrándoznék, hogy milyen válogatott kínzásokkal venném rá arra, hogy adjon fizetésemelést!
Szóval szerintem valamit nagyon elcsesztem valahol az életemben. Azt nem tudom, hogy mit és mikor. Miért vagyok most ebben a szituációban, hogy itt siránkozom az interneten?

Az a legrosszabb, mikor ismerőseim, barátaim megkérdezik, hogy van e már munkám és azt kell mondjam, hogy nem, de dolgozom rajta. Ott van az arcukban az a megmagyarázhatatlan tekintet, a sajnálat és az értetlenség furcsa keveréke. Nem tudom mit gondolhatnak olyankor, de a tekintet sok mindent elárul.

Egyedül kell mostanában ezekkel a dolgokkal szembenéznem. Valaki adjon erőt, hogy kibírjam...

Furcsa álmok

Mostanában nagyon furcsákat álmodom. Már-már ijesztő.
Ma reggel például azt álmodtam, hogy megöltem egy nőt. Nem tudom mi volt az oka, de megtettem. Ledobtam a földre, rátérdeltem a csigolyáira és magam felé húztam a karjait, mígnem roppant egy nagyot és nem mozdult többet. Elég fura így megölni valakit, de hát álmunkban nem mindig döntünk racionálisan.
Pár nappal ezelőtt pedig azt álmodtam, hogy van munkahelyem, normális állásom, aminek fejében levonnak a béremből egy csomó adót, de nem éreztem jól magam az új helyen. Valamiért mindenki úgy viszonyult hozzám, mint egy lepráshoz. Nemigen közeledtek hozzám, néha odavetettek egy szót, de csak mert muszáj volt.

A legrosszabb az, hogy semmi nem történt, amitől hirtelen felriadtam volna.Megöltem a nőt és utána folytattam életem az álmomban, nem szóltam róla senkinek semmit. Ledolgoztam az első szörnyű napomat annál a cégnél és ennyi. Amikor végre felébredtem, mindkét alkalommal úsztam az izzadtságban. Nem tudom mi lehet ennek az oka.
Abban biztos vagyok, hogy a biológiai órám teljesen felborult a rendszertelen éjszakázásoktól. Jó dolog a vizuálozás, de hosszú távon kivagyok tőle. Nem bírok hajnali négy előtt elaludni és ha lefekszem négykor, akkor sem egyből. Nem bírok emberi időben felkelni. Folyamatosan rosszul érzem magam, álmos vagyok, éhes vagyok, de nem bírok normálisan, rendszeresen táplálkozni, mert a szervezetem nem képes befogadni. Úgy érzem tönkre megyek.

Mit tegyek?